'Ez a gyerek már most kihúzza a gyufát, pedig még meg sem született!' - zörrent fel a férfi, mikor vizsgálat után meséltem, hogy ugyan minden rendben van odabent, de kezdjen el gondolkozni egy tuti fiúnéven is, mert könnyen megeshet, hogy szülésig most kukucskáltunk be hozzá utoljára. Na, igen - vagy nagyon szégyenlős (na, ezt nem hiszem), vagy tényleg azt a bizonyos gyufát húzogatja a pimaszságával....
Mindenesetre egy fokkal könnyebb: egy-két ruhát veszünk csak, valami uniszex színben, amiben haza tudjuk hozni a kórházból, illetve amit használni tud, amíg a maradékot meghozza a futárbácsi. Majd jól megnézek mindent előre a brendon és társaiban, és csak meg kell rendelni, ha hazaértünk....
Mindeközben a leányzó is alkot, mert, míg én a doktorbácsit faggattam a kisebbik hogylétéről, ők apával sétálni mentek a parkba: jópár szúnyogcsípéssel sikerült visszatérni, meg egy nagyobbacska hisztivel, amiért a többi gyerek ugrál, meg csúszdázik a strandon, én meg nem pakoltam neki fürdőruhát. Hát, tényleg nem - többek között azért sem, mert egyeltalán nem terveztük Gyulán tölteni a fél életünket. Persze a dúlás - fúlás közepette már szép-új-csinos-fellépős ruhát sem akart választani magának a boltban, hiába emlékeztettem, hogy ma anyák-napi műsorban kell szerepelnie....
És meg kell, hogy mondjam: nagyon ügyes volt. Meg rettentő büszke, hogy eljött apa is, anya is, és mi is, hogy kibírta azt a fél órácskát..... (igaz, hogy félidőben már a cickó felett volt a vadiúj ruci, mert unta magát, meg a tűző napra tették őket, és hasonlók, de négy évesen talán még nincs mit takargatnia:))
De kedves bejegyzés!
VálaszTörlésMi a csoportban , a szokott helyükön tartottuk az anyák napi ünnepséget, így a kicsik is könnyedén kibírták! Igaz, néhány bútordarab kint találta magát a folyosón, de így is biztonságot nyújtott nekik.
Biztos tüneményes lehetett a kicsi lánykád! :), én ilyenkor alig tudok beszélni az édesanyákhoz, mert elcsuklik a hangom. A kicsikhez le szoktam térdelni, s együtt verselni velük, így bátrabbak.
Minden jót kívánok Nektek, jó egészséget, szép időket!
Éva, köszönjük szépen. Málnám nagyon formában van, reggel óta kiabálja az udvaron az anyáknapi verset, az összes versszakot, nem csak, amit rá osztottak...hihetetlen, hogy már ilyen nagy..... mondjuk egész héten kerestem, melyik lehet az a dal, ami úgy kezdődik, hogy 'főzzünk gombócot', mert végig azt követelte rajtam - aztán ma világossá vált, hogy igazából 'fűzzünk lombot....', és máris ismerősebb volt :)
VálaszTörlésVoltam a múlt héten egy zuglói óvoda ünnepélyén...
VálaszTörlésKis-középsős gyerkőcök, közülük egy x-szer megkérdezte jó hangosan -MIKOR LESZ MÁR VÉGE?!
Magamban jót mulattam, de azért nem irigyeltem az óvónénit.
Az megdöbbentett, hogy a csoport előterében mindenféle kacabajka, köztük néhány poros fektető fogadta a vendégeket.
Meg is állapítottam, hogy az én csoportom tündérpalota volt.
Igen, vannak dolgok felénk is. Pedig ez tényleg egy igazi világvégi, nagy árnyékos udvaros mesebeli kis zug - ahova nagyon szívesen írattam be a lányomat. De egyre inkább azt látom, hogy nem használják ki az adottságait. Pedig hatalmas tornaszobájuk van, úgy felszerelve, ahogy nekünk még általánosban sem volt, madárcsiviteléstől hangos egész nap az udvar, kint egy külön kis nyári lak, amit kellemesen átjár a levegő, és nyugodtan tudnának játszani benne, anélkül, hogy megsüljenek.... de a kreativitás egyre inkább abban merül ki, hogy a felnőttek üldögélnek az asztaluknál, a gyerekeket meg elküldik a szőnyegre játszani. Én nem láttam még olyan négy-öt évest, aki inkább bent ücsörgött, mint, hogy felfedezte volna a világot...
VálaszTörlés